Gin römi - lapkövetés

Lapkövetés
A Gin römiben különösen fontos az, amit úgy hívunk, „lapkövetés”, mivel ahogy halad elõre a parti, iszonyú nagy bajba kerülhetünk, ha nem emlékszünk arra, hogy egy bizonyos kártya már kiment-e, és arra a lapra várunk. Néhány kártyajátékos van annyira szerencsés, hogy fotómemóriával rendelkezik, vagy éppen kiváló az emlékezõtehetsége, de a nagy többségnek komoly gyakorlásra van szüksége ahhoz, hogy megfelelõ szintre fejlessze a lapkövetés képességét. Tulajdonképpen nem egy konkrét módszerrõl beszélünk, ami segít megjegyezni a lapokat, hanem egyszerûen a folyamatos gyakorlás során kialakuló rutinról van szó. A folytatáshoz katt a cikk címére...

A parti elején próbáljuk meg elképzelni a pakliban levõ mind az 52 kártyalapot, aztán vonjuk le azt a tízet, ami a kezünkben van. Ahogy sorra dobáljuk a lapokat az ellenféllel felváltva, azokat mind ki kell húzni a fejünkben található képzeletbeli pakliból. Az osztás pillanata és a talon nagyjából 1/3 részének elfogyása után már egész konkrét kép alakul ki bennünk arról, hogy milyen típusú lapok maradtak a pakliban. Ugyancsak tudnunk kell azt is, hogy az ellenfelünk milyen lapokat tud vagy nem tud használni.

Különösen fontos észben tartani, hogy mi magunk milyen lapokat dobtunk el. Az ellenfelünk nagyjából minden harmadik kártyát fel fogja ezek közül venni, és emlékeznünk kell arra, hogy ezek a lapok nálunk voltak elõször. Figyelnünk kell, hogy milyen lapokat vett fel, és eközben azt is meg kell jegyeznünk, hogy miket dobott. Ennek segítségével pontosan kiszámíthatjuk, hogy az ellenfelünknél milyen lapok vannak. Ahogy telik az idõ, egyre könnyebb lesz alkalmazni ezt a technikát, de fontos, hogy gyakoroljuk a lapok figyelésén kívül azt is, hogy a játék elején milyen lapok mentek ki. Bár akkor még ennek nincs jelentõsége számunkra, de a játék végéhez közeledve annak fényében kell átrendeznünk a lapjainkat, hogy milyen kártyák mentek ki régebben, és ha nem emlékszünk rájuk, akkor romlanak az esélyeink a játék megnyerésére.

Sok játékosnak van meg az a szokása, hogy magában ismételgeti, milyen lapok vannak a másik kezében. Sajnos ez nem mindig mûködik, hiszen ha fáradtak vagyunk, vagy túl sok leosztást játszottunk, akkor könnyen összezavarodhatunk. Például ha ismételgetünk egy bizonyos sort, amit szerintünk biztosan a kezében tart az ellenfelünk, a következõ leosztásra is megjegyzi az agyunk az információt, és hátrányba kerülünk amiatt, hogy más lapokat feltételezünk nála, mint amiket valójában gyûjt. Aztán ha felhúzzuk vagy felvesszük az egyik lapot ezek közül, még jobban összezavarodhatunk. Más szóval a lapkövetés egyik legfontosabb része a leosztás elfelejtésének képessége, amint vége a partinak.